Kiemelkedő szakmai munkájuk elismeréseként „Kiváló Bányász” kitüntetésben részesült Kosdi Gyula és Lőrincz Zoltán kollégánk, akik immáron hosszú évek óta kifogásolhatatlan és nélkülözhetetlen munkát végeznek vállalatunknál.
Mióta dolgozik a Duna-Dráva Cement Kft.-nél?
Kosdi Gyula.: Az anyacégnél, a DDC-nél már 10 éve dolgozom, de előtte egy alvállalkozón keresztül ugyanúgy a kőbányában tevékenykedtem 6 évig.
Lőrincz Zoltán.: 2014-től kezdve dolgozom a Duna-Dráva Cement Kft. Dunaharaszti Kavicsbányáiban (a Dunaharaszti II. bánya és a Dunaharaszti IV. bánya).
Dolgozott korábban más munkahelyen? Hogyan került a céghez?
KGy.: Tulajdonképpen a Duna-Dráva Cement Kft. az elő munkahelyem, azonban voltak korábbi munkagépes tapasztalataim. A családomban már a negyedik generációt képviselem ebben a bányában, közel 100 éve dolgozunk a vállalatnál.
LZ.: 1986-ban a petrozsényi egyetemen szereztem meg a bányamérnöki diplomát. A Romániában eltöltött időszak alatt érc- és uránbányákban dolgoztam, majd 2003-ban Magyarországra költöztem, ahol a mélyműveléses bauxitbányászatban helyezkedtem el.
Mely területen és pontosan mivel foglalkozik?
KGy.: A kőfejtésben dolgozom, de rakodógép kezelőként is tevékenykedem.
Reggel 6 kor kezdődik a műszak, általában fél órával előtte érkezünk. Kezdés előtt tartunk egy negyed órás megbeszélést, ahol biztonságtechnikai dolgokat, illetve a napi teendőket megbeszéljük. A megbeszélés során átbeszéljük, hol volt aktuálisan robbantás, és melyik részről fogunk anyagot feladni. Ezek után a nehézgépek karbantartása és tankolás következik, majd felmegyünk az adott termelőhelyre, ami előre ki van jelölve, és megkezdődhet a termelés. 9 óra környékén megreggelizünk, majd egészen fél kettőig nincs megállás.
LZ.: Jelenleg bányamesterként végzem a napi feladataimat. A Dunaharaszti II. kavicsbánya tájrendezését és bányabezárását felügyeltem és vezettem, amely nagy kihívást jelentett számomra a terület sajátosságai miatt. A régi bánya bezárását követően a Dunaharaszti IV. kavicsbánya nyitását és termelésbe vonását irányítom. A kavicsbányában a mindennapi működéshez szükséges teendők és a bányászati felügyeleti feladatok ellátása is a munkakörömbe tartozik.
Mi volt eddig a legnagyobb kihívás a munkája során?
KGy.: Minden nap egy újabb kihívás. A törőgépek és a nehézgépek javítása, karbantartása, téli időszakban a fagyás is problémákat okozhat. A bányászok tulajdonképpen az időjárással és a természettel küzdenek folyamatosan, ezért olyan izgalmas a mi munkakörünk.
Mi a kedvenc munkahelyi története, emléke?
KGy.: A munka szeretetéből fakadóan van mindig valami jó élmény, emlék. Például minden hónapban főzünk egyszer a kollégákkal, ahol jókat beszélgetünk a munkáról és a mindennapokról.
Hogyan fogadta, amikor értesült a kitüntetésről?
KGy.: Meglepődtem! Ketten voltunk jelölve a kavicsbányából, de a másik kollégám már több mint 40 éve itt dolgozik, ezért meglepetésként ért, hogy engem választottak.
LZ.: A „Vezérigazgatói dicsérettel” együtt hatalmas megtiszteltetésnek éreztem a díjat.
Mit gondol, minek köszönheti a díjat?
KGy.: Szerintem a hozzáállásomnak és a folyamatos fejlődni akarásnak. Annak, hogy próbálunk minél egyszerűbbé és könnyebbé tenni dolgokat. Időközben elvégeztem egy heggesztő képzést is, azzal is tudok segíteni a bányában, ha esetleg üzemzavar vagy meghibásodás történik.
LZ.: A DDC-nél eltöltött 6 év kitartó és szorgalmas munka, illetve az elmúlt 40 éves bányász munkatapasztalat meghozta az eredményét, amelyet a „Kiváló Bányász” elismeréssel támasztottak alá.
(Az interjú 2020 szeptemberében készült.)
