1999 szeptemberétől, azaz több mint 20 éve dolgozom a Duna-Dráva Cement Kft.-nél. Pályafutásomat a Kavicsüzletágban kezdtem.
Milyen területen dolgozik jelenleg? Milyen feladatokat lát el?
Jelenleg a biztonságtechnikai osztályon dolgozom, ahol munka-tűz- és környezetvédelemmel, valamint minőségirányítással foglalkozom a Beton-, és Kavicsüzletág valamint Betonlaborok területén.
Mit szeret a legjobban a munkájában?
A munkámban a legjobban a mindennapi kihívásokat szeretem, azt, hogy sosincs két egyforma nap. Emellett a csapatmunkát, és azt, hogy számos lehetőségünk adódik a szakmai fejlődésre.
Miért ezt a pályát választotta? Adódtak kihívások a munkája során?
Mondhatnám azt is, hogy a véletlen sodort ide, de véletlenek nincsenek. A Dunai Kavicsüzemek Kft. DDC-be történő integrálása során kerültem a Biztonságtechnikára, ahol kezdetben minőségirányítással foglalkoztam a Kavics-, és Betonüzletágban. A munka-, tűz- és környezetvédelem lépésről lépésre, tanulmányaim bővítésével jött az életembe. Tetszik, hogy a jogszabályok értelmezése mellett az emberek biztonságával tudok foglalkozni, és tehetek azért, hogy a környezetünket vállalati keretek között védjük. A munkát néha úgy hívom, hogy „finom hangolás”, amit a száraz jogszabályok és a mindennapi élet között kell megteremteni. Minden nap egy kihívás, ahogy minden üzem, minden munkavállaló más, és mindig különböző tudást kell előhúzni a fiókból. A munkavállalók nem egyformák, mást jelent számukra a biztonság fogalma. A legnehezebb, mindenki esetében megtalálni azokat az eszközöket, amivel motiválni lehet a biztonságos munkavégzésre. Ugyanakkor csodálatos része a munkámnak, hogy a területeken – betonüzemekben és kavicsbányákban - olyan tudásra tehetek szert, amit tankönyvekből sosem lehetne elsajátítani. Hiszek abban, amit csinálok, és ezt próbálom átadni nap, mint nap. A jogszabály betartásán túlmutat, hogy a legfontosabb az „ember”, mint a legértékesebb tényező, ezért a munkavállalók és környezetük biztonsága az első helyen szerepel.
Miként tud érvényesülni nőként ebben a férfias, építőipari, mérnöki közegben?
Kezdetben sok plusz energiába került, hogy ebben a közegben komolyan odafigyeljenek rám. Ahogy az ilyen „férfias” szakmáknál általában lenni szokott, nehezebben fogadják el egy nőtől a műszaki, fejlesztési javaslatokat, a törekvést egy biztonságosabb üzemvitelre. Ma már több területen érzékelem, hogy kérik a tanácsomat, számítanak a szakmai ismereteimre.
Mire a legbüszkébb a munkájával kapcsolatban?
Az Építőanyag Üzletág biztonságtechnikai szempontú és saját magam fejlődésére. Ha a munka örömforrás, akkor mindent tudunk értékelni benne, mert motivációt ad és folyamatos fejlődésre sarkall. A munka iránti alázatosság hatékonyabbá tesz, egyben mások szemében is elfogadhatóbbá teszi azt a tevékenységet, amit képvisel az ember. Egyénileg is, cégszinten is nagyon sok fejlődési lehetőség van, mert ez a szakterület – ahogy nagyon sok más terület is – határtalan tudást és információt igényel. Emellett nagyon nagy értéke van számomra azoknak az emberi kapcsolatoknak, amit kiépítettem és annak a szakmai tudásnak, amit az üzemek, kollégák által felállított kihívásoknak köszönhetek.
