2020 nyarán volt 4 éve, hogy csatlakoztam a DDC csapatához. A hivatalos, „betanulási időszakom” már rég véget ért, és talán máshol azt mondanák, hogy ez már hosszú idő. DDC-s mértékkel mérve még „fiatalnak” számítok, hiszen számos olyan kollégám van, aki több évtizede itt dolgozik, akiktől segítséget kérhetek, és sokat tanulhatok.
Milyen területen dolgozik jelenleg? Milyen feladatokat lát el?
Szervezetileg a Vezérigazgatósághoz tartozom, és Elnök-vezérigazgató úr közvetlen irányítása alatt végzem a munkámat, szoros együttműködésben a Cementértékesítéssel és az Építőanyag Üzletággal. A munkaköröm megnevezése „Piaci és makrogazdasági elemző”, ami elég tágan, de jól leírja a feladataimat, vagyis bármi, ami ezekkel összefügg.
Mit szeret a legjobban a munkájában?
Több dolgot is szeretek a munkámban, de talán, ami először eszembe jut, amikor valaki megemlíti a munka szót, azok a kollégáim. Szerencsésnek tartom magamat, hogy amikor az irodába indulok reggelente, akkor örülök, hogy nemsokára beérek, és találkozhatok velük. Persze vannak olyan napok, amelyek nem teljesen felhőtlenek, olyan feladatok, amelyek során „összetűzünk”, de ezek a konfliktusok, bízom benne, hogy sosem lesznek személyesek, hanem a jobb munkavégzést és fejlődésünket szolgálják. Ahogy már említettem, kollégáim nagyon sokat segítenek, rengeteget tanulhatok nemcsak a szakmáról, hanem az emberi természetről és magamról is. A másik pedig, amit szeretek a munkámban, hogy egyik nap sem egyforma. Vannak rendszeres rutin feladataim, de mindig van valami új, valami érdekes, ami kihívást is rejt és teret ad a kreativitásnak is.
Miért ezt a pályát választotta? Adódtak kihívások a munkája során?
Szerettem a matematika és történelem tantárgyakat, így kerültem a közgazdasági egyetemre. A közgazdászok pedig mindenhol ott vannak, így a cementiparban is. A régi vicc szerint még az őskáoszt is ők teremtették, ami után jöhetett a mérnöki (természet rendje) és az orvosi (oldalborda kioperálása) munka. Vagyis nem a pálya, hanem inkább a választott iparág a „férfias”. Például sok feladatom az értékesítéssel kapcsolatos, azonban mind a Cement- és Kavicsértékesítő kollégák, mind a Betonüzletág Régióvezetői között csak egy-egy hölgy van a sok férfi között. Ennek ellenére nem éreztem nagyobb kihívásnak a beilleszkedést, mint máshol, és az újabb kihívások sem a nemek aránya miatt merülnek fel szerintem. Valószínűleg ebben is szerencsés vagyok, hogy a kollégák „felvilágosultak”, tényleg úgy gondolják, hogy nem az számít, hogy nő vagy férfi vagyok, hanem az, hogy mit tudok, és hogyan viselkedem másokkal.
Miként tud érvényesülni nőként ebben a férfias, építőipari, mérnöki közegben?
Hiszek abban, hogy úgy bánj másokkal, ahogy akarod, hogy veled is bánjanak. Például, ha én női kollégaként tisztelem a férfi kollégákat és munkájukat, akkor ezzel az általam preferált irányt megmutatom, hogy közös munkánk során merre tartsunk, ami egy jó kezdet szerintem. Azonban, szokták mondani, hogy „senkinek nem repül a sült galamb a szájába” és „néma gyereknek anyja sem érti a szavát”, vagyis küzdeni is kell és kommunikálni.
Mire a legbüszkébb a munkájával kapcsolatban?
A betanulási időszakom elején egy kolléga nekem tulajdonított egy kész feladatot, de hamar rájött, hogy az nem lehettem én, mert még nem is voltam a cégnél, amikor az a feladat elkészült. Ekkor a beszélgetés közben elhangzott egy vicces mondat, hogy „nyugi, 5 évig még a nevedet (új kollégákét) sem jegyzik meg”, utalva a DDC-re jellemző hosszú pályafutásokra. Ez a mondat sokszor előjött azóta, hasonlóan mulatságos szituációkban, és talán erre vagyok a legbüszkébb, hogy ugyan még nem vagyok itt 5 éve, de akiknek tudniuk kell, tudják a nevemet. Ez annak a számos apró dolog együttes hatásának köszönhető, amire mind büszke vagyok.
