Kiskovács Pál

Robbantásvezető, több mint 40 éve a DDC munkatársa

„Gyerekkorom óta ebben a bányában vagyok otthon”

Bár az elmúlt 40 évben több helyre is hívták dolgozni, Kiskovács Pál megmaradt a Beremendi Bányában, ahol már az édesapja is robbantómester volt.

- A nagyharsányi és a beremendi kőbányában dolgozom robbantásvezetőként és felügyeleti személyként. 1983. október 27-én jöttem a bányába karbantartó kőművesként. Voltam gépkocsivezető, majd dolgoztam rakodógépen és a robbanóanyag-raktárban is, és 25 éve vagyok robbantásvezető. Édesapám 42 évig volt robbantómester itt a bányában, anyukám 30 évet dolgozott törőgépészként, úgyhogy sokan ismerték itt a családomat. Ahhoz, hogy a mai beosztásomig eljussak, folyamatosan tanulnom kellett, ezt a cégnél szorgalmazták is, így végül két technikumot végeztem. Plusz mellette amilyen gépet kellett kezelni a bányában, mindegyikből levizsgáztam: összesen ötven pecsétem van ezekről.

Pál minden munkakörében a lehető legjobb teljesítményre törekedett, és bár először nem kívánt robbantómester lenni, később nagyon megszerette.

- A 40 év alatt megtanultam, hogy mit kell csinálni. Mindig azt mondják, azt szeretik bennem, hogy amikor lerakom az első követ, és kijelölöm a lyukat, én már tudom, hogy milyen lesz a robbantás – és ez igaz is.

Mint mondja, az eltelt 4 évtized alatt több vonzó ajánlatot kapott más bányáktól, de a szíve mindig itt marasztalta.

- Én itt voltam gyerek, gyerekkorom óta itt vagyok ebben a bányában, minden ideköt. Büszke vagyok arra, hogy a hatósági ellenőrzésekkor mindig azt mondják, hogy „fiúk, nagyon szép ez a bánya, ezt így kell csinálni”. Én úgy szeretem, hogyha olyan rend van, mint otthon az udvaron.

De Palit nem csak erről ismerik messze földön. Hanem arról is, hogy amit mond a munkatársainak, azt ők úgy veszik, mint a szentírást.

- Mindig őszintén beszélek a kollégákkal. Azzal érdemeltem ki a tiszteletet, hogy nem mondok olyat nekik, amit nem lehet megcsinálni vagy az veszélyes lenne. Mindig ott vagyok velük, ha szükség van a segítségemre. Büszke vagyok az emberek bizalmára és tiszteletére. Igyekszem mindig 100%-osan odafigyelni a munkámra, vigyázok a falura, mivel én is itt lakom. És arra is büszke vagyok, hogy ilyen hosszú időt dolgoztam ugyanazon a munkahelyen.

(Az interjú 2024 októberében készült.)